Pénz7 a Kosdi Arany János Általános Iskola 3. osztályában - avagy, lehet-e alternatíva a játékos tanulás?

„Úgy vélem, a mai világban, ahol minden a reklámokról, az előre hozott fogyasztásról szól, fontos megismertetni a gyerekekkel, hogy nem csak a hitel segítségével lehet boldogulni. Ha megértik, hogy önmérséklettel és előre tervezéssel, valamint takarékoskodással, ugyan úgy elérhetik a céljukat akkor már megérte a Pénz7 megszervezése. Az eladósodottság sok tekintetben kiszolgáltatottá teszi az embert, és a végén sokkal többet kell visszafizetni, mintha takarékoskodva érte volna el a célját. Talán sikerül érzékeltetni azt a tényt is, hogy a javak megszerzése néha egyszerűbb, mint azok fenntartása.”

Ha 3 hónap hagyományosan tartott óra eredményességével összehasonlítom ezt az 1 hetet, torony magasan ez az 1 hét nyer. A gyerekek a pénteki zárónapon tanúsított viselkedésükkel, munkájukkal, véleménynyilvánításukkal olyan fejlődésről tettek tanúbizonyságot, ami engem is meglepett. A fejlődés alatt leginkább a személyiségük fejlődését értem, ezen belül is, az érzelmi intelligenciájukét.

Az egész hét során nagyon jól működtek együtt kiscsoportokban (amit ráadásul nem ők választottak). Tudatosan figyeltek egymásra, szem előtt tartva leginkább az igazságosság elvét, valamint a másik véleményének tiszteletben tartását. Ügyesen érveltek (vitáztak) ha kellett, elfogadták a többség akaratát, le tudtak mondani egyéni érdekeikről. Érzelmileg nagyon egymásra hangolódtak, a közösség erősödött.

 

Nagyon jól átgondolták a feladatokat, megtalálták a kiskapukat, figyeltek a buktatókra. Logikusan gondolkodtak, a távlati célt szem előtt tartva. Nem tiltakoztak, hogy számolni kell. Az utolsó napon több A/4-es lapot borítottak számolások, mint amennyien voltak. Több lehetőséget végigvezettek, hogy az általam kért legoptimálisabb vásárlást (max. 4 fabatka maradhat a vásárlás után) elérjék. A legjobban akkor koncentráltak, amikor a végén a családok szétosztották maguk között a megvásárolt javakat. Egyetlen családban sem volt probléma az igazságos osztozkodás. Akkor sem, ha nem volt osztható négyfelé. Megegyeztek. A záró beszélgetésen nagyon világosan, egyértelműen megfogalmazták a gondolataikat, érzéseiket, a hétnek a lényegét: „Játszva tanultunk”.

 

Tudatában voltak annak, hogy minden tantárgy benne volt abban, amit csináltunk, csak másképpen. Élvezhetőbben. Pozitív élményt és nagyon sok tapasztalatot adott ez az egy hét számomra is, melyet igyekszem beépíteni a munkámba. Megerősített abban a hitemben, hogy a „Játszva tanulásnak” alapvető létjogosultsága van a mai pedagógiában.