Karácsonyi készülődés a nagymarosi iskolában

Minden évben novemberben terveket készítek a gyerekekkel, terveket, amik arról szólnak, miket is fogunk készíteni karácsonyig. Pontos beosztásunk van, mikor milyen ajándékot készítünk és mikor milyen süteményt fogunk megsütni. Fontos mindent eltervezni, még arra is szoktunk gondolni, hátha valaki beteg lesz, lemarad, hagyunk időt mindenkinek mindent befejezni, ne maradjon ki senki semmiből...
 
 
Az idei év sok tekintetben más. Más az otthonokban, más az utcákon, más az iskolában is. Hiszen hogyan is tervezhető a bizonytalanság, ha nem tudjuk, holnap hol leszünk, ki lesz beteg, ki kerül karanténba, hogyan tervezhetünk annyi szabály és megszorítás között? Megsúgom halkan “SEHOGYAN”. Ez nem a tervek, hanem az alkalmazkodás időszaka.
 
November közepén sok diák, szülő és kolléga lett a vírus által érintett. Olyan sok, hogy két hétre az iskolát is be kellett zárni. Hogyan legyen az ajándék húzás, amikor nem találkozunk, elmarad a szokásos “Jézuska műhelye” karácsonyi kézműves délelőtt? Már a Mikulás is kimaradt idén az iskolás gyerekek életéből, több varázslat nem tűnhet el, mert a gyerek csak egyszer gyerek. Felnőttként már másként éljük meg az idő múlását, de egy általános iskolás gyerek számára minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen. Csak egyszer 7, 10, 14 éves, varázslatra pedig mindenkinek szüksége van. A karácsonyban éppen az azt megelőző időszak a legjobb. Az advent amikor várunk és remélünk, és minden olyan izgalmas, fényes és illatos. Kollégáimmal eldöntöttük, nem adjuk a karácsony varázsát, kitaláltuk hát, készítünk a gyerekeknek valami meglepetést, egy adventi kalendáriumot. Ugyan sürgetett minket az idő, hiszen az online oktatással fontos napokat vesztettünk, de összefogással még így is sikerült. Volt, aki cipősdobozt hozott, volt aki csomagolt, teljes harci díszben (maszkban, gumikesztyűben) égett a kezünk alatt a munka a technika teremben. Dobozoltuk. Újra süti illat töltötte be az iskola folyosóit, és a karácsony szelleme beköltözött a 100 éves falak közé. Minden nap másik osztály került sorra, másik osztály bonthatott “ablakot”. Az dobozok finomságokat és karácsonyi történeteket rejtettek. Boldogság volt látni a csillogó gyerekszemeket, az izgatott gyerekzsivajt, ahogy azt találgatták, vajon mit rejtenek a dobozok, ők mikor kerülnek sorra. Bár másként teltek az elmúlt napok, mint ahogyan megszoktuk, de nem panaszkodhatunk, mert másként ugyan, de boldogan teltek. Voltak és vannak hagyományaink, vannak szokásaink, amiknek idén nem tudunk úgy hódolni, ahogyan annak előtte, de emiatt nem szabad szomorkodni. Nem lesz az élet mindig ilyen, amilyen most. Nem lesz mindig a negatív a pozitív, és nem kapjuk fel örökké a fejünket arra, ha valaki azt mondja “mi már lázasan készülődünk a karácsonyra”. Amikor az életünk visszatér majd a régi jól megszokott kerékvágásba, ezekkel a régi-új szokásokkal gazdagabbá lesz az ünnep. Az iskola életében biztosan így lesz, így jövőre egy újabb hagyomány kerül a Csillagváró, az osztálykarácsony és a “Jézuska műhelye” mellé. Köszönöm kollégáim támogatását, a rengeteg segítséget, és a gyerekeknek a rugalmasságot, amivel minden helyzetre reagálnak. Ezennel ezt az évet a magam részéről lezártnak tekintem. Viszlát 2020, búcsúzunk minden furcsaságodtól, és üdvözlünk 2021, reménykedve várjuk, mennyi jó dolgot tartogatsz számunkra.
 
Hoffer-Szabó Petra