Dr. Vass Zoltán: világéletében tanárnak készült, most a Váchartyáni Apáczai Csere János Általános Iskola igazgatója lett

Pályafutását Hevesben kezdte, majd Budapestre került, most a Váchartyáni Apáczai Csere János Általános Iskola igazgatója lett. Már a kezdetektől tanárnak készült, de mellette jogász diplomát is szerzett. Egy közel négyéves kitérő után, 2014-ben tért vissza a tanításhoz. Dr. Vass Zoltánnal a kezdetekről és a folytatásról beszélgettünk.
- Színes pályát futott be már eddig: történelem-földrajz szakos tanárként kezdte, dolgozott minisztériumban és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központban is, mint osztályvezető. Miért döntött úgy, hogy igazgató szeretne lenni egy kistelepülési iskolában, egy olyan helyen, amit nem is ismert eddig?
 
-Világéletemben tanárnak készültem. Először a közoktatásvezetői szakvizsga tanulmányaim során találkoztam a joggal, ami megtetszett. Akkor gondoltam arra, hogy mennyire hasznos lehet, ha az ember látóköre bővül és be tudom vonni ezt a tudást a közoktatásba is. Ezáltal az oktatást összekötöm a joggal, de mégis közel maradok a pályához.
 
A kitérő oka az volt, hogy szerettem volna kipróbálni magamat a jogászi területen is, amelyhez legjobb alapot véleményem szerint a közigazgatás jelentette.
Az ország minden részébe nyújtottam be pályázatokat 2010 környékén. Így kerültem Hevesről Budapestre. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál kezdtem meg jogászi „pályafutásomat”.
 
Három évet szerettem volna eltölteni a közigazgatásban, abból a célból, hogy jogi szakvizsgát tehessek. A Belügyminisztériumtól 2011-ben kerültem, az akkor frissen megalakult KLIK-hez. Itt sok tapasztalatot szereztem, illetve sok embertől tudtam szakmailag tanulni.
 
Idővel mégis úgy éreztem, hogy nekem hiányzik a tanítás. Akkor olvastam, hogy az Újpesti Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnázium keres történelem-földrajz szakos tanárt. Ekkor már a Nemzeti Adó és Vámhivatalnál dolgoztam. Úgy gondoltam, ha most nem élek ezzel a lehetőséggel, akkor mikor? Azonban már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy intézményvezető szeretnék lenni, mert így közel maradhatok a katedrához, de a közigazgatásból sem szakadok ki teljesen.
 
Tavaly intézményfejlesztési szaktanácsadói minősítést is megkezdtem. Ennek befejező részére – portfólióvédésre - várhatóan novemberben kerül majd sor. Az ott tanultak szintén sok szempontból segítik az intézményvezetői munkámat.
 
- Miért Váchartyánba jött?
 
- Mivel történelem-földrajz szakos tanár vagyok, nekem mindig is tetszett a Dunakanyar. A tervem az volt, hogy egy kis iskolát, - ahol az emberi kapcsolatok másképpen működnek, mint egy nagyvárosban – vezethessek. Nekem nagyon fontosak az emberi visszajelzések. Most éreztem úgy, hogy erre kész vagyok. A sors úgy hozta februárban, hogy a Dunakanyar környékének iskolai álláspályázatait böngészve rátaláltam a váchartyáni iskola vezetői posztjának kiírására. Most még a fővárosban élünk, de később szeretnénk kiköltözni az ország egyik legszebb részére.
 
- Milyenek az első hónap tapasztalatai? Összebarátkoztak már a kollégákkal?
 
- Sokan tarthattak attól, hogy gimnáziumból jövök és nem ismerem annyira a felső tagozatos korosztályt. Azonban az újpesti intézményben is felső tagozatosokat is tanítottam, illetve korábban is kerültem kapcsolatba már ezzel a korosztállyal pályám során. Az első hónap tapasztalatainál ki kell emelnem, hogy a Váci Tankerületi Központ segítségével már augusztus 1-től vagyok az intézmény dolgozója, így nem csak” beestem” a tantestületbe augusztus 16-án, mint igazgató. A mai napig is úgy érzem magamat, mintha itt egy tanár lennék, és nem egy elkülönült igazgató. Egy viszonylag kislétszámú – 15 fős – tantestület a miénk, így elég gyorsan személyes kapcsolatok is kialakultak. Sajnos a COVID vírus, és az azzal kapcsolatos napi teendők kicsit átszabták a kezdeti terveimet. Szerettem volna első héttől kezdődően minden kollégámat egy beszélgetés keretében megismerni. Ez eddig részben sikerült csak.
 
- Milyen tervekkel indult neki a feladatnak?
 
- Mindenképpen az iskola életének - közel 60 éves történelem - az organikus folytatása a célom. Nem akarok semmit megszüntetni vagy „elvágni”. Fontosak a tradíciók és a múltra alapozva szeretnék fejlődést elérni.
 
Annak, hogy nem itt dolgoztam korábban, talán előnye is van, mert sok mindent másképpen látok. Szeretnék új lehetőségeket biztosítani abból a célból, hogy az itt dolgozó kollégáim a már birtokukban lévő nevelő-oktatói képességeiket még jobban tudják hasznosítani, illetve fejleszteni is majd. Ez az intézmény a településsel szerves egységet képez. Ezért is szeretném, ha iskolánk ennek a nagyobb közösségnek is a lüktető szíve lehetne.
 
Napjainkban egyre többen költöznek ki a városból az agglomerációba. Ez érinti Váchartyánt, ezáltal pedig az intézményünket is. Az új tanulók pedig új igényekkel érkeznek. A változás szele minket is elért, ezért szélesítenünk kell az oktatási spektrumot. Szeretnénk a nyelvi képzést, ezen belül az angolt erősíteni, lehetőleg már alsó tagozaton.
 
A sport területén is szeretnénk fejlesztést. Bekapcsolódnánk a kézilabdapályák felújítására kiírt országos pályázatba is. Emellett az öko és fenntarthatóság irányába is szeretnénk nyitni. Az utóbbi célt megemlítve megjegyezném, hogy nagyon sok minden működik ennek részeként az iskolánkban már, csak ezeknek eddig nem volt kerete, de emellett vannak új ötletek is. Tervek között szerepel még egy füvészkert létrehozása is, valamint egy iskolakert megalkotása. Nagy előnye az intézménynek, hogy szép környezetben van, rengeteg értékkel és adottsággal rendelkezik.
 
Az iskola hagyományához tartozik a Szilárd Leó Országos Természettudományi Verseny is, amely által szeretnénk a természettudományi tárgyakat erősíteni.
 
Emellett szeretnénk pályázatokon is részt venni, megújítani az eszközparkunkat. Ebben partner mind a tankerület, mind pedig az önkormányzat.
 
- Tanárként is részt vesz az iskola életében. Mennyire tudja összeegyeztetni a két feladatot?
 
- Igen, hat óra a kötelező óraszám, de emellett helyettesítek is. Ez egy elhivatottság, ami engem most éltet. Sok mindent szeretnék egyszerre véghez vinni, de rá kellett jönnöm arra, hogy mindennek kell hagyni egyfajta megélési időt. Az elején az ember sok mindent eltervez, de a befogadó közeget mindenképpen figyelembe kell venni. Időt kell hagyni, hogy megismerjük egymás elképzeléseit, illetve megéljük a gyakorlati helyzeteket.
 
- Köszönöm a beszélgetést. Sok sikert és örömöt kívánok Önnek az elkövetkező öt évre.
Furucz Anita