Történelmet tanultunk játékosan - a visegrádi iskola híre

Március közepén hidegzuhanyként ért bennünket a hír, hogy az iskola bezárja kapuit és megkezdődik a digitális oktatás. Nekem, mint pedagógusnak nem kis fejtörést okozott az, hogy hogyan is folytassam tovább. Milyen módszereket alkalmazzak, hogyan értékeljek? Két lehetőségem volt:

maradok az eddig megszokott paradigmában vagy kilépek belőle. Ez utóbbi mellett döntöttem. Úgy gondoltam, ha már eltűntek az osztálytermi keretek szabta határok, akkor élni kell az új helyzet adta szabadsággal. Olyan módszert kerestem, amely a lehető legjobban illeszkedik ebbe a megváltozott keretrendszerbe. Ahol nagyfokú szabadságot kap a tanuló, mint például a célok kiválasztásában, a munka tervezésében, vagy a feladatok végrehajtásában. Ahol szabadabb és hatékonyabb a tanulás és elmosódnak a tantárgyak közötti választóvonalak. Így jutottam el a megoldásig, a projektmódszerig. Az 5. osztályban a magyarság történelmének kezdeti időszakával foglalkoztunk éppen. Ezt a témakört dolgoztuk fel egy projekt keretében. A gyerekeknek különböző feladatok közül kellett választaniuk, amelyek megvalósításáért nem jegyet, hanem pontokat kaptak. Meghatároztam azt, hogy hány pontot kell összegyűjteniük a projekt végére ahhoz, hogy ötös érdemjegyet kaphassanak teljesítményükre. Minderre hat hét állt rendelkezésükre. Voltak félelmeim a tekintetben, hogy vajon alkalmas-e ez a korosztály arra, hogy kitartóan, önállóan dolgozzon, tervezzen. Nagy örömömre a gyerekek bebizonyították, hogy igen, képesek rá. Csupán egy-két esetben kellett közbelépnem a projekt során annak érdekében, hogy munkára bírjam azokat, akik nem küldték időben a feladatokat. Végül mindenki teljesítette a projektet. Bebizonyították, hogy kreativitásuk határtalan. Készültek jurta rekonstrukciók fonott kosárból, kerti asztalból, papírból, szövetből, vagy Power Point előadások a sámánokról, az ereklyékről, a nagyszentmiklósi kincsről, de keresztrejtvények, képregények, szófelhők, sőt még Anonymus és Szent Erzsébet rekonstrukciók is érkeztek. Volt, aki elkészítette Szent István királyunk facebook profilját, de gyönyörű rajzok készültek a jáki templomról vagy tarsolylemezekről. A bátrabbak még elénekelték a székely himnuszt is.

Büszke vagyok az ötödik osztályos gyerekekre, hogy ilyen színvonalas munkát végeztek és bebizonyították, hogy teljesítményüknek csak a képzelet szab határt!

Bosnyák Endréné
történelemtanár