Digitális otthontanulás Visegrádon

2020. március közepén egyik napról a másikra át kellett állnia a gyerekeknek, szülőknek és iskoláknak a hagyományos tantermi oktatásról a digitális otthontanulásra.

A mi iskolánkban – bár akkor még nem tudtuk, hogy a következő napoktól minden megváltozik majd az életünkben – már március 13-án megkezdődött az intenzív informatikai tevékenység, amelynek hatása minden bizonnyal teljesen átalakítja a helyi oktatás és nevelés jövőbeli lehetőségeit is. Az első napokban létrejött az a rugalmasan alakuló, feladatközpontú vezető csapat, amely folyamatos kutató-fejlesztő tevékenységével a kezdetektől megalapozta az intézmény digitális tevékenységét. Már az első napon regisztráltunk az intézményi felhasználású G-Suite for Education rendszerbe, s amíg a regisztráció előírt két hete telt, számtalan módszert kipróbáltunk, sokat közülük elvetettünk, mert szándékunk az volt, hogy minél előbb egységesítsük tevékenységünket, és a tanulók és szülők számára megnyugtató alapot és rendszert nyújthassunk.

Az első két hét az útkeresés, a szabályrendszer kiépítésének ideje volt, s miközben a Google Classroom egyéni felületeit használtunk, felmértük a tanulók digitális oktatásban való részvételének lehetőségeit, segítettünk abban, hogy a családok és a kollégák megfelelő eszközökhöz juthassanak, s ami kiemelkedően fontos volt, március 16-án megkezdődött és jelenleg is tart a szervezett, előkészített, intenzív belső tudásmegosztás a kollégák körében, ami működésünk alapja. Az ismeretek átadása kisebb-nagyobb csoportokban, gyakran egymással párhuzamosan zajlik, többségében online, illetve a kollégák által készített, vagy más készítőktől átvett oktató videók megosztásával, de az iskolában is mindennapos a páros vagy mikrocsoportos megbeszélés, ahol a szerepek dinamikusan változnak annak megfelelően, hogy ki miben jó, s ki mit szeretne megtanulni. Számos olyan kollégám van, aki a tantermi oktatásban is működtetett alkalmazásokat az otthonoktatásban is folytatta, s átadta az első napokban a tudását az érdeklődőknek. Az alkalmazások sora azóta természetesen jelentősen bővült.

A tavaszi szünet előtt váltottunk az egyéni Google Classroom használatról az intézményire. Az újabb regisztráció már jelentősen gyorsabban ment, mint az első, mindenki gyakorlottan végezte feladatát, s majd minden tanuló elvégezte regisztrációját az első napon.

A két hónappal ezelőtti döntő változásra nagyon különbözően reagáltak a kollégák, hiszen digitális tudás és eszközök tekintetében is jelentős eltérések mutatkoztak közöttük. De valahogyan az első napon már látszódott a néhány arcon megjelenő ijedtség mellett az elszánás is: meg fogjuk oldani. A feladat adott volt, s a proaktív vezető csapat megszületett, s rendkívüli fordulatszámon, lázas izgalommal, nagy kíváncsisággal kezdtünk el pörögni. Mindenki sokat dolgozott: a felderítők, a szervezők és az informatikai tudást jelentős részben most megszerzők is. A feladatot az tette rendkívül nehézzé, hogy miközben minden tekintetben új területen jártunk, a tanító-nevelő munkát is folytatni kellett, s a gyerekek, szülők sem voltak jó helyzetben. Tananyagot készíteni, közreadni, a tanulói munkákat ellenőrizni, a családokat biztatni, segíteni a rendszer tanulói használatát, adminisztrálni, értekezni, tanulni és kollégát támogatni… sok feladat. De az egymásra figyelés, a szelíd támogatás, az összefogás érezhető biztonságot adott és ad ma is a bizonytalan terepen.

Az eltelt két hónap alatt számos tapasztalatra tettünk szert. Ismét bebizonyosodott, hogy a kommunikáció fontossága kiemelkedő. Ahol az iskola és a szülői ház kapcsolata kiegyensúlyozott, és sikerült kialakítani a család és a gyermek napirendjét, a tanulók haladása megfelelő. Nagyon szerettünk volna az első pillanattól segíteni abban, hogy e nagyon új, nagyon más helyzetben elinduljon és hatékonyan működjön az egyáltalán nem szokványos, de megfelelővé tehető „otthoniskolai” élet. Óvatosan, a lehető legnagyobb figyelemmel. Bízom benne, hogy a legtöbb esetben sikerült.
A digitális otthonoktatás során, figyelembe véve a szülői visszajelzéseket és a tanulók rendkívül eltérő lehetőségeit, egyensúlyt kívánunk teremteni az online órák és a magyarázó tanári videóval, diaképes prezentációval, feladatlapokkal, gamifikációval, projektfeladatokkal támogatott egyéni tanulás területén. A felső tagozaton a természettudományos tárgyak oktatása szinte minden esetben online órán történik, hiszen a gyerekek számára a matematika, fizika, kémia, biológia így is jelentős kihívást jelent. Intézményünkben az iskolán kívüli digitális oktatás végéig a készségtárgyak számonkérése tantestületi döntés alapján jelentősen kisebb. Bár a tanulók miden ide tartozó tantárgyból kapnak megfelelő mennyiségű feladatot és segítséget, de – terheik csökkentése érdekében – jelentősen kevesebb az ellenőrzésre beadandó feladat. Célunk úgy eljutni a tanév végére, hogy minden tanítványunk elégedett lehessen a tudásával és a bizonyítványával.

A gyerekek, családok egy része nagyon nehéz helyzetben van, hiszen gondot okoz segíteni a gyermek tanulását abban az esetben, amikor mindkét szülő dolgozni jár, vagy a nagyobb gyerek vigyáz a kisebbekre, hiszen ezekben az esetekben a gyerekben szorongás alakulhat ki, mert feladatait – informatikai vagy egyéb ismeret hiányában – nem tudja elvégezni. Sok esetben az sem oldja meg a problémát, ha a szülő otthonról dolgozik vagy több, kisebb-nagyobb gyermekkel van otthon, hiszen a szülők sem tudnak minden feladatot megoldani, s ami még fontosabb, ha nem pedagógusok, nem feltétlenül tudnak hatékonyan segíteni gyermeküknek, s ez a helyzet nem tesz jót a szülő-gyerek kapcsolatnak és a tanulásnak sem. Nagyon fontosnak tartjuk ezért azt, hogy egyéni vagy kiscsoportos formában rendszeres segítséget nyújtsunk tanítványainknak. Napközis kollégáink szerepe ezen a téren kiemelt jelentőségű. A segítés a legtöbb esetben heti beosztás alapján, máskor pedig probléma felmerülésekor érkezik.

A tanulók és szülők – ahogyan a felmérések és beszélgetések mutatják – általában megfelelőnek tartják a gyerekek terhelését és hatékonynak az iskolából érkező segítséget. A probléma azonban ennél sokkal összetettebb a rendkívüli helyzetben.

Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek a lehető legnagyobb biztonságban érezhessék magukat a két hónappal ezelőttig teljesen ismeretlen oktatási helyzetben. Biztatjuk, támogatjuk a szülőket, gyerekeket a feladataik végzése közben. Fontosnak tartjuk, hogy a digitális tanteremben a gyerekek egymással is beszélgethessenek, s együttműködésüket, kapcsolattartásukat projektfeladatokkal, csoportmunkákkal is elősegítjük.

A gyerekek többsége egyébként jól érzi magát otthon. Kényelmesebb az életük, hiszen nem kell túlságosan korán kelniük, saját igényeik szerint tervezik meg a tanulásra szánt időt, ami a legtöbb esetben lényegesen kevesebb, mint az iskolába járással eltöltött idő. A számonkérésből is kevesebb van, ezáltal kevesebbet kell izgulni. Sok diákot nagy örömmel tölt el, hogy többet lehet a családjával, több időt szánhat azokra a tevékenységekre, amelyek számára fontosak.
Természetesen diákjaink leginkább azt sajnálják, hogy nem találkozhatnak a barátaikkal, osztálytársaikkal. Hiányzik nekik a jól ismert tanító, tanár megszokott jelenléte, a személyesség, s természetesen lassabban lehet haladni a tananyaggal. Általában nehezebb a képernyő előtt koncentrálni a tanulásra, s persze vannak tantárgyak, amelyek elektronikus formában szinte teljesen értelmezhetetlenek. Sok esetben a legnagyobb problémát az okozza, hogy a gyermek – kora, állapota, ismereteinek hiánya vagy egyéb ok miatt – egyáltalán nem képes az önálló tanulásra. Esetükben az otthoni tanulás az átlagtól jelentősen nagyobb kihívást okoz. És ebben a helyzetben a motiváció szerepe felértékelődik. A pedagógus lehetőségei azonban, éppen az előbb említett személyesség hiánya miatt, beszűkülnek.

Mint már említettem, a digitális oktatás rendkívül nagy lehetőséget és kényszert nyújt a fejlődésre. S mivel mindannyiunkat felkészületlenül ért a kényszerű váltás, együttműködésünk során valamennyien hibázunk, tévedünk. Informatikai tudásunk elkerülhetetlen fejlődése mellett az együttműködés, kommunikáció, türelem és problémamegoldó gondolkodás terén kaptunk kiemelt lehetőséget előrelépni.
Bízzunk benne, hogy sikerül.

Bozóki Marianna intézményvezető
Visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola