Karant-ÉN: a Váci Juhász Gyula Általános Iskola írásai

A Váci Tankerületi Központ az Edukanyar újságban egy új (ideiglenes) rovatot indít Karant-ÉN címmel. A rovatban minden hétfőn és csütörtökön új írások jelennek meg diákok, tanárok, szülők tollából.

"Én az elején élveztem az otthonlétet, de később elkezdtek hiányozni a barátaim és a tanárok. A tanulás könnyebb, mert nem stresszel annyit az ember, mint iskolában. Sokkal egyszerűbb a tanulás így itthon és jobban el lehet sajátítani a tananyagot. Az időmet is jobban be tudom osztani és nem azon jár az agyam, hogy mit felejtek el. Azoknak is egyszerűbb, akik hozzám hasonlóan nem nagyon szeretnek sok ember közt lenni. Nincsenek viták az osztályokban és az osztályok között. Szerintem a tanárok is jobban örülnek neki, hogy nem egy csomó gyerek kiabál és éli a zajos gyerekkorát az iskolában. Így megoldódtak a magatartási gondok is, hirtelen minden gyerek „jó” lett (nincs olyan, hogy jó gyerek, mindenki a maga módján jó és egyedi). Szerintem maradhatna így az oktatás. Azért remélem, hogy viszont láthatom az iskolát." - Török Kiara.7. b

"Szerintem a digitális oktatás:

Előnyei:
• Nem kell annyira korán kelni
• Magamnak osztom be az időt
• Megtanulok hasznosan, röviden és érthetően jegyzetelni
• Bármikor tarthatok szünetet

Hátrányai:
• Rengeteg a tananyag
• Sokszor nehéz az internettel együtt működni
• Van, hogy a rendszer leáll vagy nem működik
• Nehezebb kérdezni a tanárainktól
• Nagyon sokat vagyunk gép előtt
• Nagyon kell figyelni a határidőkre

NAGYON REMÉLEM MIHAMARABB MEHETÜNK ISKOLÁBA!" - Széphalmi Réka

Egy szülő levele:

„Tisztelt Igazgató Asszony!

Először is köszönet önöknek és főként annak a négy tanítónak, akik a két kisfiamat tanítják!

Büszke vagyok arra, hogy az iskola tanárai elsőként vették az akadályt és szinte zökkenőmentesen álltunk át az otthontanulásra.

Sok barátunk - és a családom is - az ország más városaiban él: Nyíregyházától, Hódmezővásárhelyen át, Szeged, Sopron, Sárospatak...Azonos korúak a gyermekeink -és sajnos a távoktatás e-mailek formájában merül ki, iszonyatos anyagmennyiséggel.

Szuper, hogy minden héten 2-3 alkalommal "élő" órák vannak, mert így hallom a "terminus technicusokat", belelátok egy óra valódi menetébe. Ezenkívül rengeteg segédanyagot, élvezetes, színes, hangos, játékos PPT-t kapunk a tanulás- tanítás könnyítéséhez.

Az elsős tanítók kiscsoportos órákat tartanak, melyek szakmailag kitűnő ötletek és jól működnek. Úgy gondolom, sok minden átmenthető lenne a digitális oktatásból majd a köv. normális tanévre.

Természetesen, nem mindig egyszerű itthon tanulásra ösztönözni két kisfiút... kint süt a nap, lehet labdázni, bicajozni, meg ott a sok legó is...meg ők egymásnak játszópajtásnak. De, az élő órák és a feladatok arányos mennyisége egy elfogadható ritmusba terelte napjainkat. Mi is tudunk itthon dolgozni és ők is elvégzik a "munkájukat". De rengeteg idő marad együtt játszani, mesélni, beszélgetni, kertészkedni. Lehet, hogy furcsa lesz első látásra, amit leírok...de azt gondolom, hogy életem egyik legboldogabb időszakaként fogok ezekre a hónapokra emlékezni. Valószínűleg soha többé nem töltünk el ennyi időt együtt egyfolytában!”